A MAGYAR UGARON
Elvadult tájon gázolok:
Ős, buja földön
dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt
ismerem,
Ez a magyar
Ugar.
Lehajlok a
szent humuszig:
E szűzi földön
valami rág.
Hej, égig-nyúló
giz-gazok,
Hát nincsen itt
virág?
Vad indák
gyűrűznek körül,
Míg a föld alvó
lelkét lesem,
Régmúlt virágok
illata
Bódít
szerelmesen.
Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.
Endre Ady.
