Y EL ÓBOLO BAJO LA LENGUA

DAL A BOLDOGTALANSÁGRÓL

Minden, amiben hittünk,

Odavan, odavan, odavan

És szerencsés

És boldog, ki csak önmagáért

Boldogtalan.

Mert minden odavan,

Minden, amiben hittünk,

Zászlók, kiket ormokra vittünk.

Ma minden odavan

S boldog, aki boldogtalan.

Boldog, aki boldogtalan,

Mert minden odavan,

Odavan, odavan, odavan.

Endre Ady.

Y EL ÓBOLO BAJO LA LENGUA

A MAGYAR UGARON

Elvadult tájon gázolok:

Ős, buja földön dudva, muhar.

Ezt a vad mezőt ismerem,

Ez a magyar Ugar.

Lehajlok a szent humuszig:

E szűzi földön valami rág.

Hej, égig-nyúló giz-gazok,

Hát nincsen itt virág?

Vad indák gyűrűznek körül,

Míg a föld alvó lelkét lesem,

Régmúlt virágok illata

Bódít szerelmesen.

Csönd van. A dudva, a muhar,

A gaz lehúz, altat, befed

S egy kacagó szél suhan el

A nagy Ugar felett.

Endre Ady.